Norbert's posterous

Azt tudjuk, hogy az elmélet és gyakorlat között elméletileg nincs különbség, gyakorlatilag viszont jelentős. Bár korántsem vagyok még közel bármilyen nyugdíjkorhatárhoz, szüleim korosztályánál napi probléma, így családi beszélgetések során én is gyakran találkozom a témával.

Ez a szép kis infografika látványosan mutatja, hogyan viszonyul egymáshoz az elméleti nyugdíjkorhatár - amikor az állam jogilag nyugdíjasnak tekint - és a gyakorlati nyugdíjkorhatár - amikor az emberek valójában nyugdíjba mennek.

Szépen látható, hogy a hazánkban érvényes állami nyugdíjkorhatár - a 62, illetve 60 év - világviszonylatban inkább kevésnek mondható, jellemzően 65 évre tervezik a nyugdíjazást a honatyák. Persze az országokat megnézve javarészt fejlett nyugati államról van szó, ahol a várható élettartam is magasabb, mint itthon. (Nem számolva a kivételekkel, mint pl. Mexikó, vagy Franciaország, utóbbinál kétségtelen, hogy fejlett, de mégis 60 év a korhatár.)

Az érdekes inkább az, hogyan alakul a tényleges nyugdíjazás az egyes országokban, kiváltképp összehasonlítva az állami nyugdíjkorhatárral. Az első és az utolsó helyezettet általában nem érdemes vizsgálni, mert gyakran speicális esetek, de most komolyan érdekelne, hogy a Franciák miért nem dolgoznak? Legalábbis miért nem olyan sokáig? Az, hogy Mexikóban 73 (a nőknél 75!) a tényleges nyugdíjba vonulás dátuma feltehetően a gazdasági fejlettségnek köszönhető, Dél Koreában meg biztos mindenki munkaalkoholista, ahogy Japánban.

Viszont ott van az USA, ahol majdnem kitöltik az elméleti korhatárt, és majd' 65 évig dolgoznak. Ugyanígy Nagy Brittaniában, Kanadában, Dániában. Aztán ott vannak azok, akik kicsit túl is szárnyalják a korhatárt, mint például Svájc, vagy Svédország. Az írek és a portugálok is hosszú évekkel tovább dolgoznak, mint mi, pedig hozzájuk szoktak hasonlítani minket, amikor gazdasági mélyrepülésről, szegényebb országokról van szó.

A közvetlen szomszédokat nézve hozzuk az átlagot, Szlovákia és Austria gyakorlati szempontból a mi szintünkön van (sőt, alatta), a csehek és a lengyelek viszont már leléptek minket. De akárhogyis nézzük, egy 2-3 éves intervallumba esünk mind.

Persze ez nem verseny, nem attól jó vagy rossz egy ország, hogy ki, mikor megy nyugdíjba, de tény, hogy számít. Persze megnézném még a populáció demográfiai megoszlását, a munkanélküliségi rátát és a GDP-t ezekben az országokban, biztos magyarázna egy-két dolgot és egy összesített listán a sorrenden is változtatna.

(via Forbes)